Kulcsszavak

Fondjegyzék: MI-C-I-224



  • MI-C-I-224

  • Cím
    Csatkai Endre műgyűjtőkre, műgyűjtésre vonatkozó cédulái
  • Mennyiség / Proveniencia / Dokumentumtípusok, évkör
    1 doboz, kb. 500 autográf cédula, Csatkainak címzett, másodlagosan felhasznált borítékokban elrendezve (leltározatlan)
    Sinkó Katalin ajándéka, 2013
  • Leírás
    Vayer Lajos (1913–2001) az 1960-as években bizonyos havi összegekért, támogatásképpen megbízást adott a vele jó barátságban lévő Csatkai Endrének, hogy a hazai műgyűjtés történetéről készítsen cédulákat, mely témával már amúgy is évtizedek óta foglakozott, A beérkezett anyagot Vayer magánál tartotta (Csatkai ide vonatkozó gyűjtésének másik része a soproni Liszt Ferenc Múzeumban található). Sinkó Katalin 1976 előtt kapta meg tőle a cédulákat szakdolgozatához (A magyarországi műkereskedelem kezdetei az 1780-tól 1840-ig megjelent lapok tükrében. Kézirat ELTE, BTK, Művészettörténeti Tanszék, Bp.,1974.) segédletként.
    Csatkai Endre (1896–1970) 1925-ben szerzett egyetemi doktori oklevelet Kazinczy és a képzőművészetek című értekezésével. Muzeológusi pályáját a Kismartonban [Eisenstadt], Wolf Sándor (1871–1946) borkereskedő műgyűjteményében kezdte meg, ahol folyamatosan átvette az egész kollekciója, majd a könyvtára kezelését is. Időközben megbízást kapott, hogy Dagobert Frey (1883–1962) bécsi egyetemi tanárral közösen készítsék el az osztrák műemléki topográfia (Dehio) Kismartont és környékét feldolgozó 24. kötetét. 1932–1937 között három kötetben, magánkiadásban megjelentette Sopron vármegye műemlékeit. Az Anschluss után Sopronban telepedett le, majd a város és környéke művelődéstörténetével, műemlékeivel foglalkozott. E témákban számos publikációja jelent meg. A II. világháború befejezése után megbízták a romokban álló Soproni Múzeum újjászervezésével. A múzeumot nem csupán tudományos központtá, hanem rangos közművelődési intézménnyé is fejlesztette. 1952-ben tagja lett az MTA Művészettörténeti Állandó Bizottságának. A II. Filozófiai- és Történettudományi Osztályához tartozó művészettörténeti munkaközösségek közül a Dercsényi Dezső (1910–1987) vezette Topográfiai Munkaközösségben tevékenykedetett. Az 1953-ban megjelent, zömmel általa írt Sopron és környéke műemléki topográfiája című kötetéért Kossuth-díjban részesült. 1955-től haláláig szerkesztette az 1937-ben Heimler Károly (1877–1954) által alapított nívós Soproni Szemlét, ahol egyébként már a kezdetektől a szerkesztőbizottság tagja volt. Hagyatékának zöme, könyvtára, valamint az egész életében gyűjtött hatalmas cédulaanyaga a magyar műgyűjtés történetéhez, a Soproni Múzeum Helytörténeti Gyűjteményébe került.
    A hagyaték a történelmi Magyarország műgyűjteményeire és a gyűjtőkre vonatkozó, szakirodalomból kimásolt kisméretű cédulákból áll. Például: XV–XIX. századi uralkodók és arisztokrata családok gyűjteményei, bécsi gyűjtemények, Bende Imre nyirtai püspök, Bruckenthal-gyűjtemény, Bubics Zsigmond, Gerhadt-gyűjtemény, Glück Frigyes, Reményi Ede, Sciarra-gyűjtemény, Simor János, Szapáry család, Tárkányi Béla, Vay Miklós, Virágh Elek stb
    Az anyag szervesen kapcsolódik Vayer Lajos-hagyatékához (MKI – C – I. – 195).
  • Irodalom
    Környei Attila: Csatkai Endre irodalmi munkássága. Soproni Szemle 25. (1971) 66–75., 145–165.; Kerny Terézia: Kedves Gyula Bátyám! Csatkai Endre levelei Szentiványi Gyulához (1935–1940). Ars Hungarica XXXVIII. (2012/1.) 272–288. (Korábbi irodalommal és adattári, levéltári forrásokkal)
  • Feldolgozó
    Kerny Terézia