Leírás
Vayer Lajos (1913-2001) művészettörténész, fő kutatási területe az itáliai reneszánsz, különösen a quattrocento művészete, az ikonográfia és ikonológia, a grafikus művészetek, valamint a 19. és 20. századi magyar művészet. Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta történelem-művészettörténet szakon (1931-1935), 1935-ben diplomázott. Pályáját 1936-ban a Szépművészeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában kezdte, majd 1937-1950 között osztályvezetője lett az 1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba áthelyezett gyűjteménynek. 1946-ban egyetemi magántanárrá habilitálták. 1947-ben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, hazatérve a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyetteseként dolgozott (1949-1955). 1952-ben a művészettörténet tudomány kandidátusa, 1961-ben doktora. 1955-83 között az ELTE Művészettörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. 1990-től az MTA levelező, 1991-től rendes tagja. 1964-ben akadémiai, 1968-ban Herder-, 1993-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki.
Az Acta Historiae Artium című művészeti szakfolyóirat szerkesztője (1957-88), a Velencei Biennálé magyar miniszteri biztosa (1958-78), az UNESCO Nemzetközi Művészettörténeti Bizottságának (CIHA) elnöke (1969-1973), utána tiszteletbeli tagja. 1975-ben a Princetoni Egyetem meghívott professzora. 1978-ban tanítványai emlékkönyvet adtak ki 65. születésnapja alkalmából. 1993-ban, 80. születésnapján, a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek kiállítást tiszteletére. Nyugalomba vonulása után is aktív szereplője maradt a tudományos közéletnek. Bővebb, gépelt életrajzot a fond is tartalmaz.
Vayer Lajosné Zibolen Ágnes (1919-1999) művészet- és irodalomtörténész, 1956-tól a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa, 19-20. századi művészettel, irodalmi ikonográfiával, illusztrációkkal foglalkozott. 1983-ban vonult nyugdíjba. Részletes életrajzi adatokat a fond is tartalmaz.
Vayer Tamás (1941-2001) díszlettervező, Vayer Lajos, és Vayer Lajosné Zibolen Ágnes fia. 1960 és 1965 között tanult az Iparművészeti Főiskolán. 1965-től 1989-ig a Magyar Filmgyártó Vállalatnál volt díszlettervező, 1978-tól 1986-ig művészeti tanácsadó, valamint a Szcenikai Központ művészeti vezetője. Több mint 100 játékfilm, közel 50 tévéfilm, és több, mint 100 színházi előadás közreműködője, díszlettervezője (pl. budapesti Nemzeti Színház, Ódry Színpad, Operaház, Miskolci Nemzeti Színház, Pécsi Nemzeti Színház). Részt vett kiállítások arculattervezésében, plakáttervezésben, művészeti díjak tervezésében. Néhány filmben színészként is szerepelt. Vezetőségi tagja volt a Film- és Televíziós Szövetségnek, valamint a Színházművészeti Szövetségnek. Kétszeres Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész (1985, 1997). Életrajzi adatokat a fond is tartalmaz.
A fond nagyobbik része Vayer Lajos művészettörténészi munkásságához kapcsolódik: szakmai nemzetközi és magyar levelezései az 1930-as évektől az 1990-es évek végéig folyamatosak, pl.: a párizsi székhelyű Comité International des Sciences Historiques-vel (1930-as évek), Ferency Bénivel (1930-as évek), Bogyay Tamással (1948), Czóbel Bélával, Martyn Ferenccel, Passuth Lászlóval, Charles de Tolnay-val (1965-1982), Borsos Miklóssal (1966), Millard Meiss-szel (1966-1967 során folyamatosan hívta kutatni a firenzei Villa I Tattiba Vayer Lajost, ahogy Boskotits Miklóst is), Princeton University-vel (1974), Boskovits Miklóssal (1979-1997), olasz művészettörténészekkel, múzeumokkal, és korának neves, külföldi, reneszánsz kutatóival.
A képanyag fotókat, reprodukciókat, rézkarcokat, emléklapokat tartalmaz művészekről, múzeumok anyagáról, festményekről, grafikákról, különösen Visegrád, Esztergom reneszánsz emlékeiről, magyar barokk alkotásokról, az itáliai quattrocento művészetéről, Luxemburgi Zsigmondról, francia gobelinekről: ezek egy része megjegyzésekkel ellátva, kartonra ragasztva, méretezve van. A Velencei Biennálék magyar pavilonjairól, a kiállított alkotásokról is van fotó- és képanyag (Czóbel Béla és a Magyar Pavilon enteriőrjei, 1958; Gádor István, Bernáth Aurél, Martyn Ferenc alkotásai, 1962; Barcsay Jenő alkotásai, a Magyar Pavilonról tervek fotói, 1964; Kokas Ignác, Kondor Béla, Vilt Tibor alkotásai, valamint vegyes műtárgyfotók, 1968). A képanyag eredeti rézkarcokat (20. századi magyar művészektől, pl. kiállítási meghívókon) is tartalmaz.
Vayer Lajostól számos írás, előadás, tanulmány, megnyitó, beszéd leirata, gépelt kézirat, kiállítás vezető, recenzió, különlenyomat, töredék, beazonosíthatatlan jegyzet is maradt fent, például Leonardo da Vinciről írt tanulmánya, gépelt kéziratok és kézirat töredékek magyar, olasz, francia és német nyelven főként Piero della Francesca festészetéről, vagy a Masolino és Róma nem teljes német nyelvű fordítása (meghiúsult projekt, a lipcsei partner, a Seeman Verlag elállt a vállalkozástól; gépelt kézirat, 1176 oldal).
Vayer Lajos 3. osztályos iskolai füzete, útinaplója egy osztrák utazásról, rajzokkal (1925 június 25-július 22. Bécs, Salzburg és környékük), akadémiai székfoglalója, Piero Arezzo című gépelt kézirat (228 old.), illetve felolvasásának szövege a Magyar Történelmi Társulat ülésén (Magyar történeti ikonográfiai törekvések a múlt században, 1941. március 20.).
A Sixteenth-Century Central Italian Drawings in the Museum of Fine Arts Budapest kézirata, a Közép Itáliai reneszánsz rajzok nyomtatott kiállítási katalógus szövegéhez írt megjegyzései, korrektúrája, valamint V.N. Lazarev: Az itáliai reneszánsz eredete című könyv gépelt kéziratának fordítása, és korrektúrája.
Mások által fordított művek, Vayer Lajos egyes műveihez írt lektori vélemények, pl. Itáliai reneszánsz (Tátrai Vilmos, Marosi Ernő, 8-8 oldal), Raffaello Stanzái (Zentai Loránd, Tátrai Vilmos, 3, ill. 4 old., 1985), Masolino (Pogány Ö Gábor írása 1962), valamint mások kéziratai is pl. a kódexfestészetről.
Jelentős Vayer Lajos anyaggyűjtése mások írásaiból, főként Piero della Francesca, a quattrocento művészete és ikonográfia témakörökben, és az ezekhez kapcsolódó jegyzetei.
Vayer Lajos könyveinek kiadásához kapcsolódó iratanyag, levelezés, szerződések, egyéb dokumentumok (1959-1992), valamint magyar és külföldi kiállítás meghívók (1930-as évektől), vegyes külföldi és magyar művészeti kiadványok (múzeumi vezetők, kiállítási katalógusok, folyóiratok, kisnyomtatványok, leporellók).
Nagy sajtóanyag foglalkozik a Vayer családdal az 1910-es évektől folyamatosan, illetve a magyar és külföldi művészeti, művészettörténeti témájú újsághírekkel.
Vayer Lajos számos magyarországi, CIHA és más nemzetközi kongresszuson, szemináriumon vett részt előadással, néhol feleségével együtt (1965-1983).
Az anyagot kiegészítik Vayer Lajos hivatalos iratai, mint igazolványok, kitűntetések, tagsági könyvek, oklevelek, útlevél, külföldi művészettörténészek, szakmabeliek címei, névjegykártyái, a gratuláló levelek az MTA levelező tagjává választásához (1990), 80. születésnapja alkalmából (1993), és 1993 Széchenyi-díjjal való kitüntetéséhez (1993), különböző díjakra való jelölései, MTA ülés beszámolók, tagsági ügyek. Vayer Lajos életrajzához számos, általa gépelt kézirat nyújt adalékot, ahogy bibliográfiájának több változata is.
Vayer Lajosné Zibolen Ágnes iratanyaga főként az almanach kutatáshoz kapcsolódóan, hatalmas fotóanyaggal.
Filmek, diák és negatívok műalkotásokról. Diák egy Schubertről szóló előadáshoz: 18-19. századi metszetekről, magyar klasszicista, romantikus festményekről, grafikákról, portrékról, valamin 18. század végi metszetekről, Barabás Miklós műveiről, almanachokról. Negatívok: könyvekről, műalkotásokról, Barabás MIklós műveiről, almanachokról, Michael Wutky és Joseph Vernet alkotásokról (Kisfaludy Károly előképeiről).
Fotók és negatívok Jókai Mór, Petrich András, Brocky Károly, Barabás Miklós, Melegh Gábor műveiről. A fotóanyag egy része fekete kartonon, a képgyűjtés fénymásolatokon is, a témák: 19. század fordulója, klasszicizmus, romantika, reformkor, almanach illusztrációk, Kisfaludy Károly, Barabás Miklós, Petrich András, Melegh Gábor, Schubert. A fotóanyagot számos esetben cédulakatalógus-szerű adatolás egészíti ki, pl.: 19. századi folyóiratok, almanachok esetében, de vannak csak fotókat tartalmazó vegyes tematikájú anyag is.
Két nagy dobozban ABC sorrendben cédulakatalógus fotókkal negatívokkal, az egyik témája az almanachok, pl.: Aglája, Ajándok, Árkádia, Aurora, Bokréta, Emlény, Hébe, Zsebkönyv (Igaz Sámuel), Flóra, Honderű, Iris, Kedveskedő, Lant, Őrangyal, Laura, Nefelejts, Remény, Nemzeti almanach, Római Éjszakák, Unio, Uránia, Vilma, valamint német, osztrák almanachok. A másik doboz cédulakatalógusban ugyancsak ABC sorrendben találhatók művészek a 18. század második felétől a 19. század első harmadáig, pl. Amer Ferenc, Barabás Miklós, Brocky Károly.
Néhány művészről életrajzi és egyéb adatok, képek, xeroxok, levelezés, jegyzetek, jegyzetkönyvek, bibliográfia: Melegh Gábor (családfával, a Szépművészeti Múzeum 1919-es képvásárlás irataival, eredeti iratok másolataival kiegészítve), Kisfaludy Károly (halála után szállásán talált tárgyak jegyzékével, eladott áruk listájáról készült fénymásolattal, eredeti iratokról készült másolatokkal, címei Pesten). Hasonlóan sokrétű anyaggyűjtés található Dugonits Andrásról, Barabás Miklósról. Ide köthető még a Gritner-gyűjtés, kutatás és Petőfi Zoltánt ábrázoló fényképek, Keserü Katalin levelével együtt, illetve a Petőfi-kutatás, leltár.
Vayer Lajosné Zibolen Ágnes kandidátusi témájához, A képi kultúra forrásai és terjedése a 19. században /Az almanach-illusztráció művészettörténeti szerepe, művelődéstörténeti jelentősége/ kapcsolódó iratok: 19. századi folyóirat illusztrációk témái, levelek, jegyzetek, rövid leírások a témában, Magyarországon kiadott zsebkönyvek, stb.
Számos tanulmányáról készült különlenyomat írás Kisfaludy Károlyról (gépirat, 13 old., valószínűleg a kézikönyv számára), könyvgrafikáról szóló gépirat németül (Zürich, 1982, 16 old.), német nyelvű gépirat Moritz von Schwind három könyvillusztrációjáról (8 old.), Jókai Mór képzőművészeti munkássága, gépirat Melegh Gábor Schubert portréjáról (1997, 11 old.), Melegh Gábor: Férfiképmás (előadás a Zenetudományi Intézetben, 1990, 17 gépelt old.), Österreichisch-ungarische Beziehungen in der Vormarzkunst (előadás, 48 oldal gépelt kézirat).
Hivatalos iratai, tagsági és egyéb igazolványai, kitűntetései, szolgálati munkairatai, sajtóanyag a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett kiállításairól, valamint levelezése, pl. Martyn Ferenccel.
Vayer Tamás anyaga kisebb terjedelmű, és díszlettervezői munkásságához köthető.
Egy nagy mappában található az Erkel Színház alaprajza, díszlettervek-rajzok, és egy erőd színes fotódokumentációja, a szabadtéri színpadról és nézőtérről, talán a Kicsi de nagyon erős II. című filmhez.
Vayer Tamás levelezése, vegyes beadványok a kiutalt Ménesi úti műteremmel kapcsolatban (1976-84), gratulációk a kitűntetéséhez (1977).
Az anyag másik részében szakmai jegyzetek, gondolatok, rajzok, díszlet vázlatok, színházi leporellók, tervek találhatók, például a gyulai várszínházhoz vagy a PIM Jókai kiállításához (ezt édesanyja szervezte). Fotóanyag produkciókról, filmekről, színházi előadásokról, munkálatokról, illetve Vayer Tamás számos díszlet- és látványterveivel, és a produkcióival foglalkozó írás, újságokban, folyóiratokban, egyéb kiadványokban való említése. Továbbá meghívók, nyomtatványok, színházi anyagok, valamint egy gépelt szövegkönyv a Hunnia Filmstúdió alkotásához, a PAX CORPORIS-hoz (A test békéje, írta: Berek Katalin, Wianinger István, 1980), továbbá hiányos forgatókönyvek, töredékek, részletek, és a Jánusz című tévésorozat forgatókönyve (írta Szabó Illés, rendezte: Rozgonyi Ádám, 1997).
Vayer Tamás részben arcképes igazolványai, tagsági könyvei, 1982-es Cannes-i igazolványa, életrajzi adatai, munkásságáról összeállítások.
