Leírás
Eigel István (1922-2000) festő, iparművész, író. 1946-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay Gyula és Bernáth Aurél voltak a mesterei. 1951-től 1954-ig rajztanárként dolgozott, 1958-1961 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1961 és 1963 között rajzot tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 1963-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán oktatott, több tanszéken is. 1960-tól műtermet üzemeltetett feleségével, Tassy Klárával a Százados úton, alapító tagja volt a Pedagógus Képzőművészeti Stúdiónak, és alelnöke a Berzsenyi Társaságnak. Számos elismerésben részesült, a legfontosabbak: Munkácsy-díj (1967, 1972), érdemes művész (1976), és a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje (1994). Első egyéni kiállítását 1947-ben rendezték, 1955-től állandó résztvevője az Ernst Múzeum, a Műcsarnok országos kiállításainak, és a vidéki csoportos tárlatoknak, sokszor feleségével, Tassy Klárával együtt. 1958-tól külföldön is szerepelnek művei kiállításokon (Németország, Franciaország, Ausztria stb.), 1960-ban pedig a Velencei Biennálén. Sok középületben láthatók nagyméretű murális munkái, festményei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni és a szegedi múzeumban. Több könyve mellett, tanulmányai jelentek meg a Lyukasórában, az Új Időkben, a Duna TV-nek pedig képzőművészeti sorozatot szerkesztett. Az 1960-as évek elejétől svájci és francia kiállításokon szereplő műalkotásokat tanulmányozott, és ezek tanulságait közvetítette a kortárs művészek felé. Festészetén a konstruktivizmus és a szürrealizmus jegyei jelennek meg. Bővebb önéletrajza 1970-ből, megtalálható a fondban.
Eigel Istvánné Tassy Klára (1922-2001) festő-, képző- és iparművész. 1941–1948 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol mesterei Rudnay Gyula és Bernáth Aurél voltak. 1943-ban Nagybányán járt, 1945-ben a tápiószelei művésztelepen dolgozott, 1951–1956 között több helyen, Badacsonyörsön, majd Vörösberényben működött, 1956-ban pedig a sárospataki telepen volt képzőművész. 1957-től Nagymaroson és Hódmezővásárhelyen dolgozott, majd 1960-tól a Százados úti művésztelep tagja lett. A festészeten kívül gobelin-tervezéssel is foglalkozott. Korai festményeit a lírai hangvétel jellemezte, később fő témája a természet volt. A lét- és nemlét kérdései, az élet keletkezése, az ember és világa, a kozmosz kérdései foglalkoztatták. 1951-ben volt első kiállítása, melyet számos egyéni és csoportos tárlat követett (sokszor férjével, Eigel Istvánnal együtt) itthon és külföldön is. Közgyűjteményekben is megtalálhatóak alkotásai: a Magyar Nemzeti Galériában, az Iparművészeti Múzeumban, a szolnoki, debreceni, várpalotai és békési múzeumban, valamint Mentonban, Franciaországban.
A fond kettejük, Eigel István és Tassy Klára művészek közös hagyatékát tartalmazza.
A fond része Eigel István és Tassy Klára levelezése, melyet egymásnak kézzel írtak 1941-től az 1960-as évek legelejéig, mind magán hangvételűek, a mindennapjaikról, művészetükről, érzéseikről, utazásaikról szólnak, néhol (portré, táj) rajzzal illusztrálva. A levelek, írások mind dátumozva vannak. Fennmaradtak Eigel naplói (1944, 1945), jegyzetei, füzetei, gondolatai az 1940-es évekből, illetve két könyvszerű naplójában a művészeti eljárások leírása található rajzokkal, gondolatokkal, ahogy a festésről szóló feljegyzései is 1961-ből, Nagymarosról egy füzetben, a 20. század jellemzéséhez gyűjtött gondolatai 29 gépelt oldalon. Tassy naplói (1941, 1944, 1940-es évek második fele, 1990-91-ből gépelve, nyomtatva), fogalmazás füzete (3. osztály), és jegyzetfüzetei ugyancsak megmaradtak.
Tassy és Eigel levelezése igen kiterjedt volt az itthon és külföldön élő barátokkal (különösen az USA-ba emigrált Zugor Sándorral 1968-tól folyamatosan), és a családtagokkal. Az 1987-1989 közötti Zugorral való levelezés, és egyéb iratok témája több, magyarországi kiállítás, az USA-ba emigrált magyar művészek alkotásaiból: Fejér-megyei Barátság Ház (Zugor Sándor művei, 1988), Budapest Galéria (Dávid Lajos, Nónay Pál, Zugor Sándor, Tar László művei, 1989). Az utóbbi irataihoz fotók, életrajzok, műtárgyjegyzék árakkal, átvételi elismervények, vállalások is tartoznak.
A fondban találhatóak Eigel István felkérésre készített, és átadott műveinek az iratai, pályázati felhívások, levelezések, szerződések, zsűrik, kifizetések: Debreceni Agrártudományi Egyetem (mozaik, 1968), Balatonföldvár Hajtóműgyár üdülője (intarziával kombinált sgraffito, 1961), Ózd-bolyóki cukrászda (mozaik, 1962), szegedi Nemzeti Színház (üvegablak, 1983), röszkei határátkelő (üvegmozaik, 1978), szentesi városközpont (mozaik, 1975), Tannimpex bemutatótermének belsőépítészeti és iparművészeti tervezése (1969), gyulai pályaudvar mozaikja (1970), székesfehérvári munkásszálló mozaikja (1970), SOTE II. számú női klinika (mozaik, 1974), Magyar Rádió étterem (üvegkompozíció, 1982), Operaház (francia gobelin tervei, 1984), margitszigeti Honvédség művelődési háza (faintarzia, 1984), Eger MSZMP székház (sgraffito, 1963), csepeli autógyár művelődési háza (mozaik, 1960), salgótarjáni szálloda bárja (mozaik, 1960), mezőtúri főiskola (faintarzia, tervek, rajzok, 1988). Egyéb pályázati kiírások, állami vásárlások dokumentumai is az iratanyag részei.
Ugyanígy Tassy Klára felkérésre, vagy pályázat útján elnyert műveinek az iratanyaga is megtalálható: Kulturális Minisztérium, BÁV, Képcsarnok Vállalat, Zánkai Úttörőváros Tanácsterme, Tudományos Ismeretterjesztő Vállalat, Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Magyar Nemzeti Bank (beérkezett pályaművek leírásával), Szombathelyi Városi Tanács, győri Magyar Vagon és Gépgyár, budapesti Sajtószékház, Kertészeti Egyetem. Továbbá megtalálhatók az Iparművészeti Vállalat kiállításán történt vásárlások iratai, illetve Tassy Artex által szervezett, külföldi kiállításokra (pl. Berlin, Moszkva, Párizs) kivitt műalkotásainak papírjai, árakkal együtt.
Eigel Istvánról, a Magyar Iparművészeti Főiskolán betöltött tanári állásához kapcsolódó vegyes iratanyag: munkaügyi, valamint minisztériumi elismerések dokumentumai, illetményekről iratok, kinevezések, felvételi feladatok, tantervek, alakrajz feladatok (példákkal illusztrálva 32 oldalon, I., II., III. évfolyam számára), festők tanterve megjegyzésekkel (1962), művészeti feladatok a hallgatóknak, hallgatók névsora (1963), főiskola kroki órájának tematikája (1963-64), textil tanszék hallgatóinak értékelése (1975-76, I-II. félév), oktatói módszerek saját kezű leírása, német nyelvű előadás Hallebau-ban (ehhez fotók, 1977), és Eigel Enciklopédia tervezete (1973). Ez az Iparművészeti Főiskola számára készült volna az iparművészet történetéről, az ülésekről, megbeszélésekről készült iratok tartalmazzák a költségvetést, az alkotók/írók nevét, a kötetek felépítését, időrendjét, a témafelosztást, táblázatokat, ahogy rajzokat grafittal, tussal, európai és Európán kívüli művészeti alkotásokról (ikonok, épületek, szobrok, díszítőelemek stb.) is. Eigel művészetről, kiállításokról, tanulókról alkotott véleményét, gondolatait a főiskola és diplomatervek kapcsán megosztotta.
Eigel István egyes fordításainak (Agatha Christie-től, Jean Anouilh-től, Georges Simeontól, Pascal Bonafoux-tól, Eugene Ionescótól, brid zs témában, vagy a Paris-Paris, 1937-1957 katalógus) gépelt, néhol kézzel írt kéziratai is megtalálhatók, illetve A túlsó partról című saját munkájának gépelt kézirata, valamint a regényhez készült időkalkuláció, helyszínek feltérképezése, jegyzetek, újságkivágások, spanyol tengerparti helyekről leporellók. A floppy diszkek Eigel István írásait, illetve Eigel István és Tassy Klára műveit is tartalmazzák. Eigel írt számos kiállítás megnyitó szöveget, nekrológot, és a megtalálhatóak mások kéziratai (pl. Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor, Gál Sándor művei) is.
Eigel István 1993-ban tévés művészeti műsorhoz dolgozott ki anyagot a Duna TV-nek, amiben a képzőművészetet a társművészetekkel együtt képzelte el bemutatni. Ennek megmaradtak a tématervei, leírások, kérdések, felépítés, jegyzetek változtatásokkal, tanulságokkal, a forgatókönyvek, az első kísérleti epizód gyártási terve, a helyszín tervvel (Epreskert) együtt.
Ugyancsak a fond részei Eigel és Tassy kiállításainak iratanyagai, felkérések, műtárgylistákkal, árakkal, levelezéssel, főleg az 1970-es és az 1980-as évekből itthon és külföldön (pl. Románia, Szófia, Bordeaux, Zürich). Megtalálhatóak még életrajzi dokumentumok, fotók, Eigel 1962-es olaszországi utazásainak listája, Barcsay Jenő festőművészről szóló sajtószemle (1984-85), aprónyomtatványok, Artex-Hungart marketing anyagai (műalkotások kapcsán), kiállítási katalógusok, képző- és iparművészeti lektorátus pályázati felhívásai, Eigel javaslata a Képcsarnok Vállalat jobb működéséhez, és a festő szakosztály zsűriszabályzatához, Eigel német és francia tankönyv borítójának elkészítése és illusztrálása (1966) és ezekhez szerződések a Tankönyvkiadó Vállalattal.
