A portrésorozat
Az alábbi galériában látható portrék és karikatúrák a Képzőművészeti szövetségek iratai elnevezésű fondunkban találhatók (MDK-C-I-2/1179.1–116.). Néhány darabtól eltekintve egyazon művésztől, Szentgyörgyvári Gyenes Lajostól származnak, aki 1932-től a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége főtitkára, majd elnöke volt. A portrésorozat a festőművész hagyatékából került gyűjteményünkbe.
Szentgyörgyvári az akkori művészeti élet egyik kiemelkedő szervező egyéniségeként az 1920-as évek végétől több mint egy évtizeden át örökítette meg a Japán Kávéház törzsvendégeit. A mintegy 80 személy portréját tartalmazó sorozat festők, szobrászok, építészek, műgyűjtők, írók, zenészek és más értelmiségiek arcképeit vonultatja fel.
A művész néhány vendégről több portrét is készített, ezeket egymás mellé helyezte el a sorozatba. A művek jelenlegi számozása az általa felállított sorrendet tükrözi. Bár nem mindegyik portrén szerepel a készítés helyszíne, ezekről szintén valószínűsíthető, hogy itt keletkeztek, mivel Szentgyörgyvári a teljes sorozatnak az Arcok a Japán kávéházból címet adta. A művek feltehetően élő modellek után készültek. A ceruzarajzok eltérő méretű papírokra kerültek, amelyeket nagyobb méretű kartonokra erősítettek fel.
A művész
Szentgyörgyvári Gyenes Lajos (1890–1971) festő, tanár. Felesége Márkus Lily zongoraművész, Márkus Emília unokahúga. A Képzőművészeti Főiskolán szerzett tanári oklevelet. Ipariskolai tanárként működött, hosszabb ideig Budapesten, a Népszínház utcai, illetve az újpesti Ipariskolában. Különböző tanítási segédletek, tankönyvek és rajziskolai tantervek kidolgozója (pl. Épület- és bútorasztalosipari mintalapok, Bútorszerkezettan, A lakásberendezés művészete, Szabadkézi rajz az ipari technikumok számára I-II.).
Festőművészként 1913-tól rendszeresen állított ki hazai és külföldi helyszíneken (Budapest, Kolozsvár, Olaszország, Svédország, Svájc, Egyesült Államok). 1929-ben a barcelonai világkiállítás ezüstérmével tüntették ki. Egyik alapító tagja volt a Munkácsy Céh nevű művészegyesületnek. 1933-tól a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatója, 1942–1944 között ügyvezető elnöke.
Művészek a Japán Kávéházban
A Japán Kávéház az 1890-es években nyílt meg Budapesten, az Andrássy út 45. szám alatt, a mai Írók Boltja helyén. Nevét a belső terét díszítő, japán porcelán faliképeiről kapta. Törzsközönségét elsősorban értelmiségiek és művészek (írók, költők, zenészek, színészek, valamint építészek, szobrászok, festők és művészeti írók) alkották. Közéjük tartozott az építész Lechner Ödön, aki a beszámolók szerint friss ötleteit olykor az asztal márványlapjára vázolta fel.
Az itt bemutatott arcképek elsősorban a Kávéház azon időszakába engednek bepillantást, amikor 1929-től Kraszner Menyhért vette át a vezetést. Kraszner többek között támogatta a rászoruló művészeket, bevezette a „javító kávé” intézményét, a szegényebb diákoknak ingyen étkezést biztosított. Egy, a gyűjteményünkben őrzött dokumentumban Szentgyörgyvári így jellemezte őt: „[Nyári László] Szegény fiu volt ... hogy tanulmányait folytathassa .... én a Japán Kávéház bérlőjénél, az áldott lelkü Kraszner Menyhértnél ... napi ebéd vacsorát szereztem neki éveken át.” (MDK-C-I-2/814).
A Japán Kávéház törzsvendégeihez sorolható művészek alakították meg 1907-ben a MIÉNK egyesületet (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre, 1907–1910), a századelő egyik fontos progresszív képzőművészeti csoportosulását. Alapító tagjai közé tartozott többek között Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, valamint Csók István, Czóbel Béla, Ferenczy Valér, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Kernstok Károly, Magyar Mannheimer Gusztáv, Márffy Ödön, Réti István, Vaszary János festő, valamint Kosztolányi Kann Gyula építész, kiállításain pedig részt vett például Czigány Dezső, Galimberti Sándor, Gulácsy Lajos, Perlmutter Izsák, Perlrott Csaba Vilmos, Pór Bertalan és Ziffer Sándor. Sokan közülük az itt bemutatott portrésorozatban is szerepelnek.
1920-ban szintén a Japán Kávéházban jött létre a korszak egyik legjelentősebb művészeti egyesülete, a Szinyei Merse Pál Társaság (1920–1949), amely Szinyei Merse Pál szellemiségének a megőrzésére és a művésztehetségek támogatására alakult. Tagjai közé elsősorban a nagybányai művésztelep alkotói (pl. Csók István, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Réti István, Thorma János), illetve az alföldi festők (pl. Koszta József, Rudnay Gyula), a fiatalabb festőgeneráció képviselői (Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Egry József, Szőnyi István), szobrászok (Beck Ö. Fülöp, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál), valamint művészettörténészek és művészeti írók (Lyka Károly, Meller Simon, Majovszky Pál, Petrovics Elek) tartoztak. Az itt látható portrék között a Szinyei Társaság több tagja látható.
Néhány évvel később szintén a Japán Kávéház törzsvendégeiből jött létre egy másik egyesület, a művészeti írókat, képzőművészeket és gyűjtőket egyaránt tömörítő Munkácsy Céh (1928–1943). Ennek tagjai közé tartozott például Balló Ede, Csók István, Deák-Ébner Lajos, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Iványi-Grünwald Béla, Kernstok Károly, Magyar Mannheimer Gusztáv, Perlmutter Izsák, Réti István, Rudnay Gyula, Thorma János festő és Sidló Ferenc szobrász. Márk Lajos festő (elnök) és Lázár Béla művészeti író (igazgató) mellett Szentgyörgyvári az egyesület működtetésében mint főtitkár vállalt szerepet. Portréi között a Céh számos tagja megtalálható.
