Leírás
Divald Kornél (Eperjes, 1872 – Budapest, 1931) Divald Károly eperjesi fényképész második házasságából született fia. Egy 1891-es római utazás során fordult érdeklődése a művészettörténet felé. Tanulmányait hallóideg sorvadása miatt félbe kellett szakítania, majd autodidakta módon képezte magát. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként a Felvidék műemlékeit, iparművészeti alkotásait, népművészetét kutatta 1918-ig. Számos felső- magyarországi múzeum anyagát gyarapította kiszállásai során, de értékes középkori alkotásokat juttatott a Magyar Nemzeti Múzeumba, melynek jelentős hányada ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán is látható. Gyűjtőútjai miatt Divaldot a felvidéki lakosság „szentek fuvarosának” csúfolta, melyről Felvidéki séták címen közreadott úti beszámolójában is megemlékezett 1926-ban. Édesapja nyomdokait követve jelentős volt fényképészeti tevékenysége is. Műemlékekről, műtárgyakról készített felvételeinek zömét a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási Központ Fotótára őrzi. Tarczai György álnéven szépirodalmú műveket írt. 1911-től az MTA levelező tagja.
Divald Kornél – Tarczai György folyóirat- és újságcikkek: Összegyűjtött újságcikkek 1896–1897 (1–56); Magyar Szemle + Eperjesi Lapok (DK + TGy); Élet (DK + TGy); Archeológiai Értesítő (DK); Múzeumi és Könyvtári Értesítő (DK); Katholikus Szemle 1907–1931.; Katolikus Élet 1920.; Budapesti Szemle 1910–1923.; Művészet (DK); Magyar Művészet (DK), Magyar Iparművészet (DK); Magyar Építőművészet (DK); Idegenforgalom 1912. + 1db. 1914. (DK); Fonó – Szövő – Ipar; Uránia; A Gyűjtő; A Műgyűjtő; Magyar Kultúra, 2darab. 1917?; Magyar Figyelő (DK); Magyar Könyvszemle;Társadalomtudomány; Akadémiai Értesítő; A Szent István Akadémia Értesítője; Alkotmány (TGy); Az Alkotmány tárcája 1–33. l. 1896–1897. + egy csomag novella – számozatlan 1897–1898.; Budapesti Hírlap (TGy); A Budapesti Hírlap tárcája 1896–1899. 1.107 hasáb (1. A zengő hegy, 19–23. – 2 novella hiányzik); Magyarok Lutéciában 1–30. l. (TGy) - Pesti Napló 1898.; Az eperjesi muzsikus 1–13. l. (TGy) – Magyar Szemle 1895.; A budai Gyár 1–35. l. (TFy) – Élet 1918.; A hajnal hasadása 1–26. l. (TGy) – A vasutasok családi lapja 1898.; Magyarok Lutéciában + más novellák (TGy); Öt novella 1913.; Masolino (TGy) 1914. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye: 1901. VI–VII. különlenyomat. A régi Buda és Pest művészete Zsigmond és Mátyás király s a Jagellók korában; 1907. IX–X., Magyarország középkori szárnyasoltárai; 1908. V–VI. (korrektúra példány), Magyarország középkori szárnyasoltárai; 1909. V–VI., Zólyom vármegye csúcsíveskori szárnyasoltárai; 1910. III–IV: Csúcsíveskori szárnyasoltárok Hont vármegyében; 1911. 43–44 Csúcsíveskori szárnyasoltárok Bars és Túróc vármegyében.1913. 34–35. A héthársi szent Márton-templom. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei: III. 1921–1923. Felsőmagyarország gótikus szárnyasoltárairól; IV.1924–1926. Az eperjesi szent Miklós-templom; V. 1927–1928. A kassai dóm mesterei.
Divald Kornél hivatalos levelezése, jegyzőkönyv, ünnepi beszéd, naptárak (1907–1916, 1922.) noteszek, novellák 1898-ból, vasúti igazolványok (1903–1918, 1931.), az Országos Magyar Gyűjtemény-egyetem kiadványai, a Szent-György Céh tagnévsora, a Hírnök (Kolozsvár/Cluj 1928.), Pamiatky a Muzea (1955 – Besztercebánya/Banská Bystrica, 1956 – Bártfa/Bardejov).
