Leírás
Rácz István (Kaposvár, 1922 – 2006, Budapest) jogász, művészeti író, korának egyik legjelentősebb műgyűjtője. Gyűjteményében 20. századi magyar képzőművészeti alkotások: festmények, szobrok, grafikák voltak. Pécsett jogi diplomát, majd jogi- és államtudományi doktorátust szerzett. Egyetemi évei alatt az Egyetemi Kisebbségi Intézet munkatársa volt, és szerkesztőségi titkára a Sorsunk című folyóiratnak. 1947-1956 között a pécsi járási tanács igazgatási osztályvezetője, így vált részesévé a pécsi képzőművészeti élet megszervezésének. 1957-től a budapesti Szinyei Merse Alkotóközösség adminisztrátora, majd az Iparművészeti Vállalat jogtanácsosa. 1957-től a Művelődési Minisztériumban (is) dolgozott, 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1953-ban kezdett el gyűjteni, és pályafutása alatt számos művészettörténeti tanulmány mellett főként gyermekvédelem és gyámügy témákban publikált. Szellemi hagyatékát az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
A fondban Rácz István műgyűjteményéhez kapcsolódó anyagok találhatók: művészeti és kiállítási katalógusok (számos közülük a gyűjtőnek dedikált példány a művészektől), művészeti folyóiratok, gyűjteményének kiállításaival (megrendezve: Veszprém, Pécs, Kaposvár, Csongrád) foglalkozó iratok, levelezés, a Rácz által gyűjtött művészekhez köthető írások, valamint a Művészet folyóiratban megjelent saját írásai. Emellett kiállítási meghívók, fotóanyag, részben a gyűjtemény Rácz lakásán és kiállításokon való elhelyezéséről, műgyűjtők címlistája, reprodukciók is vannak. Jelentős a sajtószemlét tartalmazó rész (sokszor megjegyzésekkel kiegészítve): műgyűjteményekről, a Rácz által gyűjtött művészekről, zenei tárgyú írásokról, melyek napi- és hetilapokból, folyóiratokból származnak.
A Rácz-gyűjtemény fénykora 1963-1980 között volt, ennek összesített kép és szoborjegyzéke egy kötetben található a fondban. A gyűjtemény mintegy 70 képből állt, amelynek középpontjában Nagy István, Gulácsy Lajos, Egry József, Vajda Lajos, Bálint Endre és Ország Lili művei voltak. Más művészek, mint Márffy Ödön, Barcsay Jenő, Ámos Imre, Korniss Dezső, Anna Margit, Gadányi Jenő, Kárpáti Tamás stb. néhány alkotása is megtalálható volt a kollekcióban. A szobrászokat Borsos Miklós, Vilt Tibor, Schaár Erzsébet képviselte.
A fondban található Rácz kiterjedt levelezése művészekkel (Gadányi Jenő, Egry József, Bene Géza, Bálint Endre, Kárpáti Tamás, Nagy Gábor, P. Bak János, Kun István, Weinträger Adolf, Geszler Mária, Deim Pál, Vajda Júlia, Gádor Emil, Barcsay Jenő, Martyn Ferenc, Szőnyi István, Borsos Miklós, Czóbel Béla, Kovács Péter, Bálint Endre, Anna Margit, Lossonczy Tamás); gyűjtőkkel (Dévényi Iván, Tamás Henrik, Halász Mihály, Márton Ödön); művészeti írókkal (Várkonyi György, Fonay Tibor, Németh Rudolf), valamint múzeumokkal, könyvkiadókkal és művészeti intézményekkel (Kiscelli Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Műcsarnok, múzeumok: Székesfehérvár, Szentendre, Sárospatak, Szombathely, ELTE Művészettörténeti Intézet, MTV, Szépirodalmi Kiadó, Művészet folyóirat stb.).
Az iratok közt megtalálható Rácznak Ország Lilivel folytatott beszélgetéseiről szóló jegyzetei. Rácz Egry Józseffel (és külön a feleségével) való levelezése mellett, Egryről írt tanulmányai, róla szóló előadásai, Egry festmény-pere, Egryékről szóló visszaemlékezések, és egy Egryről szóló színes kisfilm terve is szerepel az iratanyagban.
Rácz könyv terveinek gépelt kéziratai is megtalálhatóak a dokumentumok között: Művészettörténeti tanulmányok I. (Egry-tanulmányok; Vallás, hit, szakralitás…; Kárpáti Tamás); II. (Gadányi Jenő kismonográfia; tanulmányok: Ország Lili, Bene Géza, Dienes Gábor művészetéről); Írásaim, interjúk (Méltatások a gyűjteményről, és a gyűjtemény kiállításairól; A gyűjtemény jegyzékei); valamint a Weöres Sándorról szóló könyve: Emlékeim Weöres Sándorról.
